Pozitív gondolkodás I.

A pozitív gondolkodás nem vak, célirányos optimizmus, hanem helyénvaló, “harmónikus gondolkodás”. Minden élethelyzetben van egy harmonikus, azaz lehető legjobb gondolat, lehető legjobb tett, lehető legjobb hozzáállás. Tehát arról van szó, hogy megtaláljuk ezt a lehető legjobbat, és amellett döntsünk. Egy kedves történet szemléleteti a rosszul értelmezett “pozitív gondolkodás” esztelenségét.

A pozitív gondolkodás egyik tanítójához eljött egy diák, és arról panaszkodott, hogy rosszul van az apja. A tanító azt mondta: - Az apád csak azt gondolja, hogy roszul van. Mondd meg neki, hogy gondolja azt: “Egészséges vagyok, egészséges vagyok, egészséges vagyok!” - Egy hét múlva megint eljött a diák, és az panaszosan így szólt: - Az apámnak most magas láza van. Mit tegyek? - A tanító azt mondta: - Az apád csak azt képzeli, hogy láza van. Mondd meg neki, hogy gondolja azt: “A hőmérsékletem normális, a hőmérsékeletem normális, a hőmérsékletem normális!” Egy újabb hét elteltével a diák megint eljött, és azt mondta: - Kérem, segítsen. Az apám most azt gondolja, hogy halott. Tegnap eltemették!

A pozitív gondolkodás nem arra való, hogy semmibe vegye a valóságot, hanem, hogy ésszerűen és konstruktív móndon bánjanak vele. “Csodák” csak előrehaladott stádiumokban lehetségesek. Célszerű ezen a ponton differenciálni:

• Rosszul értelmezett pozitív gondolkodás (célirányos optimizmus): “Minden rendben lesz”, “Hunyjuk le a szemünket és uccu neki!”, légvárak építése.
• Negatív gondolkodás: “minden értelmetlen”, “Az én életemben még soha nem működött semmi!”
• Harmónikus (igazi) pozitív gondolkodás: “Megtalálom az adott helyzethez a lehető legjobb hozzállást, a lehető legjobb gondolatokat.”

Folytatjuk ….

Forrás: Kurt Tepperwein: Pozitív pszichológia ereje